7 évvel ezelőtt

 Pontosan ma 7 éve, hogy a kis hernyó életvitelem szárnyakat kapott és díszes pillangóvá vált, köszönhető egy nyári barátnő látogatásnak és 4 hihetetlen srácnak.

Fogva a csacska angyalos szent ereklyéimet 2 hónapra Hévízre költöztem a legeslegrégibb barátnőmhöz. Már az ajtóban állva egy gyors Szia után szóba jött valamilyen Tom srác... Gondoltam egyszer letudjuk, hogy nem tudom ki vagy mi az a Tokio Hotel , de nagyon tévedtem.

13 éves korom még éppen nem betöltve a mániám a brazil szappanoperák voltak, miért is érdekelt volna egy német banda!?

A 2. héten kezdtem elveszteni a türelmem. Ha bedugtam a fülembe a csacska angyal zenéim ő kitépte és tovább beszélt, Tom így-Tom úgy... Nem zavarta, hogy a párnát már a fejemre nyomtam, ő bekapcsolta a zenéket és közben fordította nekem. Soha nem felejtek el ebből 3 rövid kis sort:

"Wenn nichts mehr geht 

wird ich ein Engel sein 

für dich allein ..."

Ettől a pár sortól minden megváltozott bennem. Akkor még nem tűnt fel, csak már nem zavart a 0-24 Tomozás és a zenéjüket is szívesebben hallgattam.

Pár hónapig nem is foglalkoztam velük, de aztán megláttam egy Billes posztert és onnantól kezdve visszavonhatatlanul beléjük szerettem.

Ha megemlíthetnék nekik 2 dolgot amit köszönhetek nekik akkor ezek lennének:

1. Velük együtt nőttem fel
16 éves kis mutálós korszakos , rongyruhás és mohó fiatal kisfiúk akik csillogó szemekkel nézték a 500 fős tömeget, aztán eltelt pár év és a már mély hangú Bill állt 5 méterrel előttem és megköszönte a 20-30 ezres tömegnek , hogy ma este itt van. Velük örültem a számtalan díjnak és elismerésnek, velük jártam körbe a világot. Most itt vannak 23-26 évesen és velük együtt nőttem felén is. A 13 éves kis mackónadrágos és 2 copfos kislány 20 éves lett és felnőtt. Megtanítottak ebben a 7 évben arra, hogy az álmokért küzdeni kell. Nekük se pottyant az ölükbe a siker, millió bukkanó után is talpra álltak és küzdöttek tovább. Miattuk vannak álmaim, amiket képes lehetek elérni.

2. Ugyan olyan őrült barátok

A banda biztosította számomra, hogy mindig lesznek olyan elvetemült emberek mint én, akikkel minden pillanatot imádok és örök emlékeket szereznek nekem. Mindig számíthatok rájuk, mindig megnevettetnek vagy ha kell a vállukon sírhatok. Sok barátnőmmel megkopott a barátság, de az Alienekkel (Tokio Hotel rajongók) soha. Imádom őket <3

Soha nem tudom eléggé megköszönni azt a fiúknak amit velem tettek ezalatt a 7 év alatt. Minden egyes nappal egyre jobban és jobban szeretem őket.



U.I.: aki 7 éve azt mondta nekem, hogy 1-2 év és lepereg rólam a TH láz  annak nyasgem, a síromig velem lesznek a fiúk ;-)

Szeretlek titeket srácok <3 SEE YOU SOON