Tokio Hotel - Feel it All - Love Who Loves You Back Package

Így, majd 1 hónappal a koncert után tudom annyira összeszedni a gondolataimat és odafigyelni,hogy ne írjak értelmetlen mondatokat.

Bevezetőnek annyit,hogy 9 éves álmom vált valóra azzal,hogy találkoztam a fiúkkal. Mikor megtudtam,hogy lehetőségünk van VIP jegyet venni, azonnal tudtam,hogy nekem ott kell lennem. Féltem,hogy egyedül megyek és senkit sem fogok ismerni, de hamar kiderült,hogy elég nagy baráti társaságom megveszi ezt a jegyet és együtt élhetjük át a legnagyobb álmunkat. Másnap reggel már írt is barátnőm,hogy megrendelte nekem a jegyet és együtt tudunk menni. Nagyon boldog voltam,hogy sikerült és ezért én dolgoztam olyan keményen, én spóroltam, én hagytam ki nyaralásokat, én nem vettem meg álmaim ruháját, mert tudtam,hogy ez sokkal fontosabb és ilyen lehetőség nem minden nap van.  Még év elején lefoglaltuk a Szállást és megvettük a Buszjegyet.

24-én éjfélkor leszállt Netti gépe és én akkor kezdtem el igazán izgulni, hiszen eddig olyan távolinak tűnt a koncert, de már csak 2 nap volt hátra. Éjjel mindent összepakoltunk, megbeszéltük a többiekkel,hogy mikor találkozunk.

25-én 10kor a Népligetnél találkoztunk Barbival és Rékával és 11kor már úton voltunk Bécsbe. Mindenki izgatott volt,így inkább zenét hallgattunk és próbáltunk felkészülni a felkészülhetetlenre.

A busz az Aréna mellett tett le minket, így még a Hotel előtt elsétáltunk oda,hogy körbenézzünk. Mikor megláttam a helyet azt hittem ez valami vicc. Pisi szag, mindenhol graffiti, furcsa alakok mászkálnak, mindenhol szemét van. Nem tudtuk elképzelni,hogy milyen lesz egy ilyen helyen a koncert, de így visszagondolva a kedvenc helyem lett.
A hotelbe lepakoltunk és már mentünk is bevásárolni és várost nézni. Plakátot kerestünk de egy se volt , csak Ganxsta Zolees volt mindenhol.

26-án reggel arra keltünk,hogy esik az eső, persze mikor máskor ha nem ma. Réka korán kiment az Arénához,hogy ha sorszám osztás van akkor elől álljon. Miután ő elment jött Tücsy és Dóri hozzánk,hogy együtt készüljünk. Bevallom, párszor említettem,hogy menjünk haza és majd mindenkinek azt mondjuk,hogy voltunk a srácokkal találkozni, hiszen én nem állok készen arra,hogy ott álljak mellettük, és különben is, mivan ha nem tudok megszólalni...

Mikor odaértünk meglepett,hogy még nem vagyunk olyan sokan, maximum 300 ember lézengett ott.

Azonnal találkoztam pár barátnőmmel akik már reggel óta ott álltak, hiába esett az eső. Megkerestük a szervező csajt (aki a Humanoidnál is egész nap segített nekünk és megszervezte az egészet) és kaptunk tőle sorszámot. Utána azonnal beállítottak minket a sorba,hogy ellenőrizzék a jegyünket és megkapjuk az ajándékcsomagot.  Megismerkedtünk egy magyar lánnyal, Sacival, így a kis csapatunk 6 főre bővült. Dórinak más csomagja volt,így ő bement a főpróbára. Mikor sírva jött ki akkor kezdtünk idegesek lenni igazán. Jött Ander és lassan engedtek be minket. Letettük a táskánkat és leültünk a pad elé, ahova a fiúk ültek. Ander elmondta a szabályokat, se ölelés, se puszi, se tetkó...pár kép és kész. Először az Asking Session volt , ahol fel lehetett tenni nekik a kérdéseket. Barbival azt beszéltük,hogy meg kéne beszéltetni őket magyarul, és mivel ő jól tud angolul, kérdezze meg ő. 

Mikor ott vártunk a fiúkra aggódtam,hogy mivan ha csalódás lesz. Ha csak bejönnek és válaszolnak a kérdésekre se nem lesznek barátságosak, ha nem közvetlenek. Ha felsőbbrendűnek mutatják magukat. De mikor beléptek az ajtón és mosolyogtak, Bill pedig a zsömlét tömte a szájába egy jellemző jutott eszembe, Emberi. Nagyon emberiek voltak, közvetlenek, barátságosak. Megkérdezték ki tud németül és ki angolul. Aztán elkezdtek válaszolni a kérdésekre. Örültem,hogy elég sok magyar embernek válaszolt, mert tudom,hogy aki ott volt mennyit dolgozott azért,hogy itt lehessen. A fiúknak biztosan feltűnt a kis csapatom, mert hangosan nevettünk azon,hogy Nettinek elzsibbadt a keze és mi tartottuk,hogy vegyék észre a fiúk. Georg néha oda is pillantott mosolyogva. Bill biztos megsajnált minket, mert Nettire mutatott aki azt kérte,hogy énekeljük el a DDMet mire Bill mosolyogva mondta,hogy de lesz koncerten, és tovább is ment. Bill rámutatott aztán egy lányra, de elvette onnan a kezét és Barbira mutatott, aki elmondta,hogy sok magyar rajongó szereti őket és hogy esetleg tudják e,hogy van magyarul,hogy "I Love You", mire rázták a fejüket, és próbálták kimondani utánunk,hogy "Szeretlek". Georgnak egész hamar sikerült és gyönyörűen kimondta, Bill igyekezett és Georg nagyjából el is magyarázta neki hogy van, Gustav meg se próbálta, csak mosolygott a többieken. Nagyon jó érzés volt,hogy magyarul beszéltek alig 2 méterre tőlem, és ezt mi kérdeztük meg tőlük.
Ander szólt,hogy már csak 2 embert kérdezhetnek meg, de Bill még legalább 4 embernek válaszolt, ez nagyon szép gesztus volt tőle.

Ezután sorba kellett állni a fényképezésre. Billéket gyorsan kisminkelték és kezdődött is a fotózás. Nagyon hamar sorra kerültünk. Először Barbi állt oda. Ott volt egy szervező csajszi mellettem és látta,hogy izgulok, mire mosolyogva mondta,hogy nyugodjak meg, minden rendben. Mikor elindultam a fiúk elé bámulatosan csodálatos érzés volt. Az a 4 férfi itt áll előttem akikkel együtt felnőttem, akik átsegítettek minden bajon, akik megmosolyogtattak, akik megsirattak. Hangosan köszöntek nekem, én pedig megkérdeztem,hogy megfoghatom e a kezüket. 4-5 kép kattant, de tényleg lassított felvételben láttam mindent. Egyszerűen az,hogy foghatom a kezüket és mellettem állnak akkora erőt adott mint amit eddigi 21 évem alatt összesen éreztem. Büszke voltam,hogy megcsináltam. Kevesen hitték el,hogy sikerül, de itt vagyok a barátnőimmel és a fiúkkal, akik az életet jelentik számomra.
Mikor elkészültek a képek jött a biztonsági őr és már rántott is ki onnan, de gyorsan megköszöntem a fiúknak és mondtam,hogy remélem nagyon boldogok. Ők is megköszönték és már jött is a következő ember. Megálltam,hogy megvárjam a csajokat, de szóltak,hogy kint várjam meg őket.
Mikor mindannyian kint voltunk megöleltük egymást. Szóhoz se jutottunk. Volt aki sírt, de én csak vigyorogni tudtam. Mindössze ha fél órát voltunk bent, de ez a fél óra örök emlék. Megkerestem Rékát és elmondtam neki nagyjából mindent, sok magyar körül állt és kérdezősködött.

Ismét sorban állás következett. Az este kritikus része most kezdődött. A szervezés botrányos volt, káosz. Kordon sehol sem volt, a Great Day és a LWLYB Vipesek össze vissza, széttaposva egymást.  Mikor kinyílt az ajtó a Sima jegyesek is elindultak. Lehet önzőnek nevezni engem, de nem tartottam fairnek,hogy a koncerten az első 5 sorban szinte csak sima jegyesek voltak mi meg hátrébb álltunk. De persze ez nem a rajongók hibája, a szervezés nem volt jó. Nettit sajnos elvesztettük befelé menet, de a többiekkel együtt maradtam, legalábbis az elején. A 2 órás várakozást én egy kakasviadalhoz hasonlítanám. Hajtépés, lábtaposás, lökdösődés minden mennyiségben. Hiába fogtuk egymás kezét, mindenki jött mint a bolond. 1000 ember az első sorba akart kerülni. Végül nagy küzdelmek árán körülbelül az 5. sorban maradtunk Barbival. Egymás kezét szorongatva vártuk azt,hogy elkezdődjön.
9 körül végre lekapcsolták a villanyokat és elkezdődött az Intro. Ez volt az egyetlen amit láttam videón , a többi számomra teljesen új volt. Elmondhatom,hogy ez volt a legszebb  koncert amin valaha voltam. A közönség jó volt, amikor énekelni kellett énekelt, nem pedig sikítozott.  A fények gyönyörűek voltak. Mintha mindent 3Dben néztem volna. Egyedül azt sajnáltam,hogy a Dancing in the Dark nem volt, hiszen az albumból az a kedvenc számom. A fiúk nagyon kitettek magukért, és jó volt látni,hogy jól érzik magukat és felszabadultak. A kedvencem az Invaded és a Run Run Run volt. Egy vásznat húztak fel és mindenféle fényeken keresztül lehetett látni a fiúkat, a Run Run Runnál pedig csak az árnyékukat lehetett látni.
A Kings of Suburbiánál a Feel it All Vipesek felmentek a színpadra, és a kedves amerikai nőci bemutatott nekünk, jelezve,hogy neki van annyi pénze,hogy a fiúkkal lógjon , nekünk szerencsétleneknek meg nincs. De azért a szöveget nem tudta, de ezen inkább csak nevettem.

Olyan hamar vége lett a 2 órának , mintha csak 10 perc lett volna. A Great Daynél habok jöttek konfetti helyett, és mindenki csupa hab lett.  Sajnáltam,hogy a végén Gustav nem csinálta a kézfelemelős játékát, pár koncerten láttam,hogy csinálta.

Könnyes szemmel kerestük meg a többieket, és pár magyar rajongó oda is jött hozzánk és megölelgettük egymást. Vettünk  innivalót és kaptam Nettitől egy Tokio Hoteles zászlót.

Életem legszebb 2 napja volt. Az,hogy ott voltam a fiúkkal még ma sem hiszem el, nem is fogom egy ideig. Egyedül abban vagyok 100%osan biztos,hogy a fiúk nem véletlenül léptek be az életembe. Hogy ők nem emberek, hanem egy földöntúli lények akik egy mosollyal akkora örömöt tudnak okozni több ezer embernek mint semmi más a világon. És miben vagyok még biztos? Hogy ezért az érzésért megérte várni ennyit, és ha lesz még ilyen alkalom, semmi pénzért nem hagyom ki.
Hamarosan találkozunk srácok, szeretlek titeket <3 

Teljes Bécsi videót itt lehet megnézni:

Compact Disco - Ötkert (2014.02.14.)

A legeslegjobb Valentin Nap volt 20 évem során. Igaz,hogy többször fellöktek a mögöttem lévők és beférkőztek a barátnőm és közém, de mindezeket elfelejtve fantasztikus koncert volt.

Mikor megjelent az album és tudtam,hogy már kevésbé lesznek régi dalok, inkább az újak kicsit elszomorodtam mert imádtam minden egyes számot, de azt kell mondjam, az új számokkal még jobban élvezem a koncerteket :)

Soha sem tudom elégszer elismételni, hogy ez a 2 óra amit velük tölthetek, akkora feltöltődést ad,hogy a következő koncertig ezerrel pörgök.

Tokio Hotel Budapest (2007.04.10.)

 Most jutottam el odáig, hogy össze tudom foglalni életem egyik nagyon fontos napját. Az,hogy a legszebb nap, az nem teljesen igaz, mert ilyenkor még nem teljesen voltam rajongójuk. Egy két számot ismertem. Pont annyira szerettem őket,hogy elmenjek a koncertre és lássam őket.
Akkor még persze nem gondoltam,hogy ők lesznek az életeim, és mindent nekik köszönhetek majd.

Úgy kezdődött,hogy az osztálytársammal, Yvettel 4 óra fele odaértünk a csarnok elé. Már nagyon sokan voltak, nem is láttuk a sor elejét. Akkor még annyira nem tűnt fel,hogy mennyi ostoba ember van, de jót szórakoztam mindenkinek. A kedvencem volt mikor kijött egy női takarító és mindenki sírni kezdett,hogy ott van Tom. Hamar eltelt az a pár óra kapunyitásig.

Eléggé hátul álltunk, de a koncert alatt folyamatosan törtünk előre, és sikerült elég közel lennünk a fiúkhoz. Georg oldalán álltunk és így élveztük a koncertet. A srácok nagyon aranyosak voltak, és mindent beleadtak. De persze 13 évesen még nem gondoltam,hogy ez egy életre megmarad.

Szinte úgy telt el az a 2 óra , mintha 10 perc lett volna, és már kint álltunk és néztük ahogy mindenki sír és keresi a fiúkat. 

Mindenki a másik irányba ment, mi meg mentünk a parkolók felé,hogy hazamenjünk mikor megláttuk a turnébuszt pár méterre, a kerítés mögött parkolni.

A koncertről tényleg ennyit tudok mondani, hiszen még kicsi voltam ahhoz,hogy rájöjjek milyen különleges alkalom,hogy nálunk játszottak. Ma már tudom,hogy a 4 legtökéletesebb férfi állt előttem akiknek nagyon sok mindent köszönhetek.
A koncert után kezdtem el ezt érezni,és máig kitart, sőt... minden nap egyre jobban szeretem őket!
Így biztos voltam benne,hogy ha legközelebb lesz koncert ott leszek, akár hova is kell menni. És végül 2010-ben sikerült Bécsbe kijutnom. Na az volt életem legszebb napja :)

Sosem fogom tudni megszokni azt,hogy 2 ilyen elképesztően gyönyörű kis tesóm van <3 

Compact Disco Symbol (2013.12.28.)

Amikor azt mondom egy CD koncert beszámolójában,hogy a legtökéletesebb koncert volt, akkor azt csak addig értem amíg el nem megyek egy következőre. Nem csak azért volt számomra különleges ez a koncert mert szilveszteri volt, hanem mert ez volt a 10. koncert amire elmentem!

Egy kis félreértéssel kezdődött az egész. Úgy volt meghirdetve,hogy kapunyitás 20:00, így már odamentünk 8 órára. Ami magába véve is kevés idő,pláne,hogy koncertek előtt 3-4 órával ott vagyunk, hátha. Hát most is ott volt Csabi , és ismét meglepődött,hogy ilyen hamar ott vagyunk, de most jogosan, ugyanis mi nem tudtuk,hogy csak éjfélkor kezdődik maga a koncert.
Így volt még 4 óránk kezdésig, így visszamentünk a Nyugatihoz és beültünk vacsorázni Regiékkel.
Hamar eltelt mert beszélgettünk, elszórakoztunk a mosdóba. 11 fele visszamentünk és megvettük a jegyet. A hely nagyon jól nézett ki, és szabad asztal is volt. Megcsináltuk a sminket és mikor egyre többen voltak, lementünk a színpad elé,hogy biztos legyen az első sor.
Kicsit az elején zavart,hogy nem volt színpad csak egy minimális, talán, fél méter, de annyi se, de aztán koncerten ez fel sem tűnt.

Mit ér egy ilyen este valami rossz nélkül, valaki nyakon öntött borral, így a hajam és a felsőm büdös bor szagú volt.
Fél1 körül kezdődött a koncert. Most már tényleg tudtam az összes dalnak a szövegét, így én is tudtam végre énekelni.

Az egyik legemlékezetesebb koncert volt számomra, mert Csabi megpuszilta a homlokom, ami nagyon nagyon jól esett. Onnantól picit kiesett a koncert, mert csak vigyorogtam és reménykedtem,hogy valaki lefényképezte (sajnos nem, így csak az emlékeimben marad meg :))

Mellettem ismét kicsit furcsa csapat állt, és nem féltek,hogy engem esetleg belöknek a színpadra vagy valami. Ordibáltak, csapkodtak.

A csapat a koncert végén megköszönte az egész évet és megígérték,hogy 2014 is mozgalmas lesz. Szerencsére betartották, mert már most 2 koncert időpontom van :)

Miután lementek a színpadról ott vártunk még egy kicsit és kijött Csabi, majd bevitt hátra minket, de egy nagyon kedves szakállas bácsi kiküldött,mert azt hitte belógtunk. Aztán kimentünk és mikor Csabi jött velünk be volt már zárva a színpad mögötti ajtó, így dörömböltünk és Csabi szétszedte a falat és bejutottunk.

Mindenkinek bemutatott és kaptunk puszit és pár szót váltottunk de sajnos mindenki sietett haza így nem sokat voltunk bent. Szerettem volna CD-t venni és nem egyszer kértem is, de ismét a kedves szakállas bácsi elküldött a francba, hogy most nem. Nem hiszem,hogy én olyan bunkó voltam vele, de mindegy is, biztos pszichopatának nézett aki majd zaklatja a fiúkat így inkább elköszöntünk, boldog új évet kívántunk egymásnak és mentünk.

Bánom,hogy nem kértem közös képet, de mindenki fáradt volt, és nekem az a pár perc is elég
volt velük :)

Nagyon jó volt ez az év, mert akkora szeretetet kaptam tőlük, amit kevés olyan banda ad nekem meg. Konkrétan ők az egyetlen magyar csapat akiket szeretek és akikért képes lennék elmenni a világ másik végébe. Remélem a 2014 is olyan gazdag lesz Compact Disco koncerttel mint a 2013-as év :)

Compact Disco @A38 HAJÓ (2013.11.16.)

Ismét a kedvenc koncert helyszínemen koncerteztek a fiúk. Természetes már nálunk,hogy koncert előtt pár órával kimegyünk,hátha jönnek a fiúk és beszélhetünk. Ez most sem volt másképp, Csabi megjelent és pár mondatot váltottunk. Mindig meglepi,hogy ilyen hamar ott vagyunk, hiszen nem kell attól félni,hogy ha fél órával előbb jövünk akkor már nem leszünk első sorban, de mi nem bánjuk, beszélgetünk, körbenézünk, fotókat csinálunk. Most először csatlakozott hozzánk Tünde, így hárman vártuk a kapunyitást.

Lemezbemutató koncert kezdetét vette. A Petőfi rádióban már lejátszották az összes dalt, így felvettem ,hogy meg tudjam tanulni úgy ahogy a dalokat, bár szörnyű minőségben lett rögzítve, még így is tökéletesek a dalok.
Soha nem volt még olyan,hogy egy albumon mindegyik dal tetszett volna, de mikor lejátszották az első dalt azt mondtam az a kedvencem, majd jött a második és akkor már az volt a szívemhez közelebb álló. És így egészen a végéig. De a koncerten tudatosult bennem örökre,hogy az I Want More és a One of Those Days... vagy lehet,hogy a többi is a kedvencem? Basszus... komolyan az évszázad legjobb albuma!

Azért is imádom ezt a koncerthelyszínt, mert közvetlen a színpad előtt állunk és a fiúk karnyújtásnyira vannak. Olyan érzés mintha én is a színpadon lennék.

Pontosan nem is tudom melyik számnál, de Csabi megfogta a kezem és megsimogatta. Ezek a kis gesztusok adnak nekem hónapokon keresztül erőt :-)

Hogy ne csak dicsérjem őket, nekem nagyon hiányzik a szilvalopós dal. És mintha kicsit ezzel az albummal megkomolyodtak volna, de talán csak azért mert ez egy szórakozóhely és majd nagy koncerten játsszák, remélem :)

Nem utolsó sorban persze, hatalmas kiemeléssel kijelentem,hogy én mindig azon az állásponton voltam,hogy gitározni és dobolni csak férfiak tudnak. A kisfilmekben a két lány olyan visszahúzódó és csendes,hogy azt gondoltam majd csak úgy ellézengnek koncerten és kész, de amit leművelnek az alatt a másfél óra alatt, az valami zseniális. Teljesen őrültek, és ez abszolút jó értelemben értendő. Remélem állandó lesz ez a felállás!

Mit érne az én beszámolóm panaszkodás nélkül?! Utálom az olyan közönséget ahol fellökik az embert és észre se veszik. Persze megint én kaptam ki a 2 leghülyébb embert, akik végig beszéltek és káromkodtak. Innen is üzenném,hogy a "Csabi bazdmeg, nézz ide!" kifejezések elég szennyül hangzanak. És hogy minden poént elismételtek, zseniálisan felidegesített.

Imádtam ismét minden percét a koncertnek. A csapatból árad a profizmus , és hogy mennyire jól összeszokott csapat. Minden koncert olyan mintha életem első koncertje lenne, és hatalmas élmény, hatalmas feltöltődés :)

Köszi srácok

Németország

7 éves álmom vált valóra azzal,hogy az egész nyarat Barátnőmmel Németországban töltöttem :-)