Ismét a kedvenc koncert helyszínemen koncerteztek a fiúk. Természetes már nálunk,hogy koncert előtt pár órával kimegyünk,hátha jönnek a fiúk és beszélhetünk. Ez most sem volt másképp, Csabi megjelent és pár mondatot váltottunk. Mindig meglepi,hogy ilyen hamar ott vagyunk, hiszen nem kell attól félni,hogy ha fél órával előbb jövünk akkor már nem leszünk első sorban, de mi nem bánjuk, beszélgetünk, körbenézünk, fotókat csinálunk. Most először csatlakozott hozzánk Tünde, így hárman vártuk a kapunyitást.Lemezbemutató koncert kezdetét vette. A Petőfi rádióban már lejátszották az összes dalt, így felvettem ,hogy meg tudjam tanulni úgy ahogy a dalokat, bár szörnyű minőségben lett rögzítve, még így is tökéletesek a dalok.
Soha nem volt még olyan,hogy egy albumon mindegyik dal tetszett volna, de mikor lejátszották az első dalt azt mondtam az a kedvencem, majd jött a második és akkor már az volt a szívemhez közelebb álló. És így egészen a végéig. De a koncerten tudatosult bennem örökre,hogy az I Want More és a One of Those Days... vagy lehet,hogy a többi is a kedvencem? Basszus... komolyan az évszázad legjobb albuma!
Azért is imádom ezt a koncerthelyszínt, mert közvetlen a színpad előtt állunk és a fiúk karnyújtásnyira vannak. Olyan érzés mintha én is a színpadon lennék.
Pontosan nem is tudom melyik számnál, de Csabi megfogta a kezem és megsimogatta. Ezek a kis gesztusok adnak nekem hónapokon keresztül erőt :-)
Hogy ne csak dicsérjem őket, nekem nagyon hiányzik a szilvalopós dal. És mintha kicsit ezzel az albummal megkomolyodtak volna, de talán csak azért mert ez egy szórakozóhely és majd nagy koncerten játsszák, remélem :)
Nem utolsó sorban persze, hatalmas kiemeléssel kijelentem,hogy én mindig azon az állásponton voltam,hogy gitározni és dobolni csak férfiak tudnak. A kisfilmekben a két lány olyan visszahúzódó és csendes,hogy azt gondoltam majd csak úgy ellézengnek koncerten és kész, de amit leművelnek az alatt a másfél óra alatt, az valami zseniális. Teljesen őrültek, és ez abszolút jó értelemben értendő. Remélem állandó lesz ez a felállás!
Mit érne az én beszámolóm panaszkodás nélkül?! Utálom az olyan közönséget ahol fellökik az embert és észre se veszik. Persze megint én kaptam ki a 2 leghülyébb embert, akik végig beszéltek és káromkodtak. Innen is üzenném,hogy a "Csabi bazdmeg, nézz ide!" kifejezések elég szennyül hangzanak. És hogy minden poént elismételtek, zseniálisan felidegesített.
Imádtam ismét minden percét a koncertnek. A csapatból árad a profizmus , és hogy mennyire jól összeszokott csapat. Minden koncert olyan mintha életem első koncertje lenne, és hatalmas élmény, hatalmas feltöltődés :)
Köszi srácok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése