Akkor még persze nem gondoltam,hogy ők lesznek az életeim, és mindent nekik köszönhetek majd.
Úgy kezdődött,hogy az osztálytársammal, Yvettel 4 óra fele odaértünk a csarnok elé. Már nagyon sokan voltak, nem is láttuk a sor elejét. Akkor még annyira nem tűnt fel,hogy mennyi ostoba ember van, de jót szórakoztam mindenkinek. A kedvencem volt mikor kijött egy női takarító és mindenki sírni kezdett,hogy ott van Tom. Hamar eltelt az a pár óra kapunyitásig.
Eléggé hátul álltunk, de a koncert alatt folyamatosan törtünk előre, és sikerült elég közel lennünk a fiúkhoz. Georg oldalán álltunk és így élveztük a koncertet. A srácok nagyon aranyosak voltak, és mindent beleadtak. De persze 13 évesen még nem gondoltam,hogy ez egy életre megmarad.
Szinte úgy telt el az a 2 óra , mintha 10 perc lett volna, és már kint álltunk és néztük ahogy mindenki sír és keresi a fiúkat.
Mindenki a másik irányba ment, mi meg mentünk a parkolók felé,hogy hazamenjünk mikor megláttuk a turnébuszt pár méterre, a kerítés mögött parkolni.
A koncertről tényleg ennyit tudok mondani, hiszen még kicsi voltam ahhoz,hogy rájöjjek milyen különleges alkalom,hogy nálunk játszottak. Ma már tudom,hogy a 4 legtökéletesebb férfi állt előttem akiknek nagyon sok mindent köszönhetek.
A koncert után kezdtem el ezt érezni,és máig kitart, sőt... minden nap egyre jobban szeretem őket!
Így biztos voltam benne,hogy ha legközelebb lesz koncert ott leszek, akár hova is kell menni. És végül 2010-ben sikerült Bécsbe kijutnom. Na az volt életem legszebb napja :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése